A barlangba a múltkor nem jutottam le. Nem is értettem, miért hoz el engem ide valaki, ha utána nem mehetek le ODA? Mondjuk lehet, hogy indokolt volt akkor, lévén zuhogott az eső, talpig esőkabátban csodáltuk a barlangot - felülről. Túratársaim azt állították, ha lemegyek, nem fogok tudni onnan kimászni. Én meg álltam többenten és nyüszögtem, mint a kutya, akinek jó cupákos csontot mutogatnak, aztán nem adják oda neki.
Nem mertem lemenni, mert a legrosszabb forgatókönyv, hogy lemegyek, ÉS nem tudok kijönni, ÉS nekik lesz igazuk. Gyáván (vayg bölcsen?) megfutamodtam! Ám most újra itt vagyok, és magamban bízva, eldönthetem mit csinálok.
![]() |
A barlangba ezen a sziklakapun át lehet lejutni. |
No az eső ugyan most nem esett, az előző napi viharok hatásai azonban látszódtak. Az út sáros volt, a barlang pereme tényleg meredek, és csúszósnak tűnt. Ember rajtam kívül egy lélek se, ami - szombat lévén - engem meglepett. Senki nem fog kételkedve, vagy rosszallóan nézni rám, de csak magamra vagyok utalva.
Először felülről jártam körbe a sziklaüreget. Most is lenyűgözött a hatalmas borostyánfal, és a sziklákról lelógó páfrányok, fodorkák látványa. A barlnag különleges mikroklímája olyan, mintha egy víz vájta, mély sziklaszurdokban lennénk.
Lesz, ami lesz, én oda lemegyek! Ki is néztem, hogy a lejárat mellé hosszú fatörzseket helyeztek, azok mellett szépen fel fogok tudni majd kapaszkodni. Ha másképp nem, hát négykézláb. Lefelé sem volt egyszerű, kapaszkodtam, nehogy lecsússzak a mélybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése