A Kunszentmiklós mellett húzódó Felső-kiskunsági-puszta a KNP legnagyobb szikes területe, a végtelenbe vesző horizonton a messzeségbe vesző tanyák és falvak házainak derengő körvonalai tűnnek fel. Legnagyobb meglepetésemre lépten-nyomon kéken csillogó víztükröt pillantottam meg a zöldellő pusztában.
Az egy kilométeres tanösvény mentén 4-6 kis tavacska mellett is lehaladtam. Azért nehéz a pontos számot meghatározni, mert a fák között itt is, ott is megcsillan némi víz, és nehéz eldönteni, hogy több különálló kis pocsolyáról, vagy összefüggő vízfelületről van-e szó.
Az 50-es években Apaj környékén halastavakat alakítottak ki. A halgazdálkodás megszűnésével a tavak elmocsarasodtak. A terület 1975 óta élvez védettséget, ekkor kezdték meg az eredeti állapot visszaállítását, megszűnt az addigi mezőgazdasági tevékenység is.
Mostanra ilyen idilli látványban gyönyörködhetünk, ha erre járunk.
 |
A Réce tanösvény végig a töltésen vezet, két oldalán villanypásztor. Jobbra szürkemarha gulya legelészik a távolban. Itt él hazánk legnagyobb szürkemarha állománya. Akár bivalycsordával is találkozhatunk. Balra cserjés, nyáras, terület található. A levegőben édeskés illat terjengett, a táj brekegéstől, ciripeléstől, madárcsicsergéstől volt hangos. A vízbe dőlt fatörzseken teknősök sütkéreztek mozdulatlan nyugalommal. Közeledtemkor a nádasból ijedt récék csapódtak fel, szárnyaik suhogása hirtelen törte meg a csendet.
Az útvonalon két madármegfigyelő torony is van. Az egyiknek a tetején rakott fészket egy gólya, aki jöttömre nyugtalanul tovaszállt, és addig kerengett a magasban, amíg el nem mentem onnan.
A toronyból sokáig figyeltem a szürkemarha gulya vonulását. Ekkor vált bizonyossá, hogy nemcsak nyílt vizes területek, hanem zártabbak is szép számban lehetnek errefelé.
A Kiskunságban évszázadok óta a szabadban tartják az állatokat. A hagyományos legeltetés nem csak az állatoknak jó, hanem segíti a szikes puszta fennmaradását is.
| A pusztán itt most nem tudtam kóborolni, mert mint írtam, el volt zárva a látogatók elől. A tanösvényen a lila ökörfarkkóró lengedezett lágyan a szélben. |
 Talán nem ez a puszta legjellegzetesebb növénye, de most csak ez volt fotózható távolságban. Messzebb láttam mocsári kosbort is.    |
 |
| sárga billegető |
 |
| búbosbanka |
 |
| Kunszentmiklós mívesen díszített templomtornya. |
A Kiskunság városkái és falvai között autózva több helyen is láttam madármegfigyelő tornyokat az út mentén. Az egyiknél leparkoltam, és rövid terepi sétára indultam – végre nem volt elkerítve a terület. Ahogy ott bóklásztam a fű között, arra lettem figyelmes, hogy nem is olyan messze, a földúton egy fehér autó közeledik. Mikor a közelembe ért, lelassított, de aztán továbbhajtott. Kis idő múlva visszafordulhatott, mert újra megjelent, és ezúttal egyenesen felém tartott.
Én is közelebb kerültem a földúthoz – a terület ott már nem volt olyan füves. Az autó lehajtott az útról, egyenesen felém jött, majd közvetlenül előttem megállt. Három férfi ült benne. A sofőr érdeklődött, mit keresek errefelé. Mondtam, hogy pókbangót. Vakargatta a fejét, mondván, idén még nemigen látott itt, tavaly volt sok, de most... A mellette ülő vigyorogva megjegyezte, hogy a koma jól tudja ezt, mert vadász. Hm.
Ekkor merült fel bennem először, hogy talán azt sem tudják, miféle lény az a pókbangó. A sofőr még mindig töprengett, mit is mondhatna, nem úgy a mellette ülő, aki rögtön a tárgyra tért:
– Amúgy csak teccetté' az unokatesómnak, csak nem meri mondani!– Pók... izé... van Ráckevén, ahun lakik!
No, hát ez igazán megnyugtató. Megköszöntem a tájékoztatást, és léptem volna tovább, de a sofőr is megszólalt. Elkezdte magyarázni, hol találok ilyet a környéken, majd felajánlotta, hogy elvisznek oda, mert ott parkolnak a másik kocsival. Mivel nem álltam kötélnek, végül távoztak, de a mitfahrer még kiszólt az ablakon:
– Ugye nem haragszol, Tündérkém, hogy megszólítottunk? Na, ezt sem gondoltam volna, hogy ennyi idősen még Tündérkém lehetek valakiknek! Igaz, hogy nekem egyedül több fogam volt, mint nekik hármójuknak összesen – de azért mégis!
 |
| Pókbangót végül nem találtam, de egy egész rétnyi bókoló bogáncsot igen. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése