Valahogy sose jön össze.
Pedig jó lenne havas tájn sétálni, évszázados fák között, lassú léptekkel átgondolni az évet és várni az ünnepet. A hegytetőn megállni, szétnézni, meglátni mi van mögöttünk és mi van előttünk. Elengedni a rosszat, magunkhoz öleni a jót, fénybe öltözni, majd beülni a otthon a fa alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése