Végre kisütött egy kicsit a nap, s arra gondoltam, megnézem, mi van ilyenkor Érden, a Fundoklia-völgyben, ahol egész évben nyomon követtem a völgy flórájának változásait. Az égvilágon semmi nem volt, hacsak a lemenő nap fényében fürdő elszáradt füveket nem nevezzük annak. Ilyet pedig már többször is fotóztam, most nem hozott lázba, de azért gyönyörködtem a békés semmiben. Kutyám azonban remek szórakozást talált. A mező tele volt pockokkal! Szagot fogott, orrát a földnek szegezte, és izgatottan követte a nyomot, majd nagyot ugrott, és szinte függőlegesen, az égből pottyant a szegény kis lény nyakába. Sikerrel ugyan nem járt, de sebaj, itt minden tele van szagokkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése