Egy forró nyári napon, mikor a reggeli séta után már alig vonszoltuk magunkat a kutyámmal, találtunk rá egy lefolyócsatornára a Velencei-tónál. A víz sűrűn be volt fedve hínárral és mindenféle vízinövénnyel. Dézi menten a vízbe vetette magát, s abban a pillanatban ezernyi béka ugrált szerte-szét a semmiből. Addig észre sem lehetett venni őket! Később megpróbálta levadászni őket, igazán vicces volt, hogy pár centire tőle békésen pislogtak felé a víz tetején, a kutya számára gyakorlatilag láthatatlanul!
 |
Az én házam - az én váram!
|
Sosem találsz meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése