Amióta az eszemet tudom, mindig volt valami hobbim. Mindig az
aktuális élethelyzetem adta lehetőségeket használtam ki, és
ellensúlyoztam vele a mindennapokat. Néhol pótcselekvés, néhol csak
egyszerűen más, mint a napi rutin. Mindig kikapcsolt, tanultam valami
újat általa, és ami a legfőbb, boldogsággal töltött el. Ezek többnyire
magányos tevékenységek voltak, mint lánykoromban az olvasás. Később
reméltem, hogy másoknak is tetszik amit alkotok, akkoriban
kertészkedéssel foglalkoztam. Aztán elköltöztem a kertes házból,
beköszöntött a digitális fényképezőgépek korszaka, és én egyre jobban
belemélyedtem a fotózásba. Először csak családi eseményeket örökítettem
meg, ezeket aztán gyerekeimmel még évek múlva is nagy örömmel
nézegettük.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése