Panorámatúra majdnem napsütésben

Ezen a napon az utat a Fehérkőlápa szikla felé vettük. Az út melletti sziklaüreg előtt egy tábla állt, mely szerint ebben az üregben különlegesen jó az Od, és nagyon figyeljünk a légzésünkre, ha maximálisan ki akarjuk használni az Od nyújtotta élettani előnyöket. 

Mivel ki akartam használni, ezért belepréseltem magam a nem túl tágas nyílásba, megpróbáltam kihajtogatni a nyakamból a lábam, megfordulni a lukban, kiegyenesedni és helyesen lélegezni. Szinte már éreztem, ahogy átjár az OD - bármi is legyen az -  és bizseregni kezdett az ujjam hegye. Ám hamar kiderült, hogy csak kóbor hangyák másztak a kezemre, így aztán nem sikerült kideríteni, milyen is, amikor az Od, sőt az OD átjár. 

A kilátópontról engedelmesen betekintettünk a völgybe, majd a lábunk alatti erdőre és a  sziklákra, majd egy meredek sziklaössvényen felfelé vettük az irányt. 

Hamarosan egy újabb kilátóponthoz értünk. A fák között a Zsófia-kilátó kandikált ki, a szemközt  pedig  impozáns hegyoldal meztelen fáinak és kopár sziklaormainak látványa volt. Fotós értelemben vett  értelmes fény hiányában képen nem mutat, az érzés azonban ahhoz hasonlítható, mint amikor egy mély lukban kitekintesz egy pici ablakon. Aprónak érzed magad, beszorítva a térbe  és levegőre vágysz. 

Innen váratlanul  egy tanösvényen kötöttünk ki, ahol mesterséges óriási beton tojások mellett egy tájékoztató táblán újabb haszontalan információkhoz jutottunk. Szerencsére már nem emlékszem mifélékhez, de úgy tűnik Bükkszentkereszt környéke tele van ilyenekkel. 

Majd leereszkedtünk a "Varázs erdőben" (ezt egy újabb tanösvény tábláról tudtuk meg - sajnos nem derült ki, hogy mitől varázs, bár szép volt, éppúgy, mint eddig bármelyik ki nem vágott bükkös) a völgy felé. Itt egyszer majdnem kisütött a nap, gyorsan készítettem is egy képet a napsütötte tájról. 

Ihar, a legcukibb túratárs!

Felsőhámor kis utcácskáin elhaladtunk a Bükk mozi mellett, szemben vele kapaszkodtunk fel egy meredek úton a Szeleta-barlang felé. 

A viszonylag hosszú meredek kapaszkodó előnye, hogy ide már nem sokan jönnek fel. A gerincen szép tölgyerdőben vezetett az út. Itt is majdnem kisütött a nap.

A barlang előtti sziklaperemen számtalan virág nyílt. 

Szokásos Dóris tearituálé közepette bámultuk a szemközti hegyeket és a lillafüredi nagyszállót.

Leereszkedve a barlanghoz a sziklaperemen apró nőszirmok sorakoztak. 

A Szeleta-barlangban több 10.000 éven át éltek ősemberek. Ez a barlang volt a helyszíne az 1900-as évek elején az első magyarországi barlangi ásatásoknak. Európa egyik legjelentősebb őstörténeti nevezetessége leleteinek sokszínűsége miatt. A jellegzetes babérlevél alakú kőeszközök alkotta eszközkészítő ipar jelenti a Szeleta kultúrát. 

Innen a piros jelzésen haladtunk végig a gerincen, több kilátópontról is megszemléltük a tájat.

 A sziklás oldalakban nagy csoportokban virágzott az apró nőszirom. 

 

Igazi friss tavaszi zöld alagút.

Újabb kilátópont Felsőhámor felé.

Visszafelé ugyanazon az úton kapaszkodtunk fel a turistaházhoz, ahol előző nap a havas hegyoldalban leereszkedtünk: a Gulcsika-tető virágoskertján át. Szinte ingujjban sétálhattunk, a hónak semmi nyoma, a virágok vidáman tarkállottak, meg sem kottyant nekik az előző napok fagyos időjárása.