Pilisszentlélektől a Miklós-deák-völgyi tavakiig

Pilisszentlélek határában álló vadászkastélyt IV. Béla királyunk adta a pálosoknak, akik kolostorrá alakították és kápolnát is  építettek hozzá. Valószínűleg a török időkben pusztult el az épület.

A piros jelzésen ragyogó napsütésben tavaszi virágok között haladtam felfelé. 

A Hirsh-orom felé vezető gerincen sárgálló sombokrok és virágzó vadcsalán szegélyezték az utat.

 A szemközti hegyoldal már itt-ott sejteti a rügyező fákat. 

Az orom környékét keltikeszőnyeg borította, majd leereszkedve a meredek lejtőn mindenféle színű ibolyákat találtam. 

Egy sziklafal, aminek a tetjén páfrányok tanyáznak.

Sziklaszurdok a piros jelzés mellett.

Az Aranka-forrás közelében szép réteken vágtam át. 

Itt találkoztam egy vaddisznóval is. 

A tavakig nem mentem el, hanem egy erdészeti úton kapaszkodtam vissza a zöld jelzésre.  

Az út tarvágott hegyoldalak mellett vezet. Így aztán ráláttam a szemközti erdőre. 

A zöld jelzés erdő tölgyel borította erdőben halad  a gerincen. 

Így külön öröm, ha néhol egy-egy sziklapárkányon kitekintve megpillanthatjuk a tájat. 

Pöszörlégy szívogatja a nektárt.

Épp időben érkeztem, hogy késő délutáni fényekben csodálhassam a lenyűgöző panorámát. Amott Piliszszentlélek kis házai bújnak meg a völgyben. Szemközt a Fekete-kő sziklataréja.

Hamarosan egy újabb tarvágás újabb kilátópontot eredményezett. A panormát Gergő nyakából szemléltem - ez volt a név volt a vadászlesre pingálva - s arra gondoltam, jó lett volna ezt a túrát megosztani veled. 

Innen már csak ereszkedett az út, hamarosan elértem a kolostor romjait, ami a lemenő nap aranysárga fényében fürdött. 

Rózsaszín naplemente hazafelé.