2022. november 23., szerda

Nagy-Szénástól az Ördögoltárig

Nagykovácsi, Szeles út végén parkoltuk le az autót, és vágtunk neki az általam már jól ismert ösvénynek. Jó meredek kapaszkodó vezet fel a Nagy-Szénás tetejére, számtalanszor megjártuk már, amióta szüleim Nagykovácsiban laknak. Szinte mindig jár a szél a csúcson, a kereszthez felérve többnyire feltettük a kapucnit, összehúztuk magunkon a kabátot, bármennyire is kimelegedtünk felfelé. Most azonban nem mozdult a levegő, a távolban szép párafelhők ültek meg a völgyben. 

Rendszerint innen visszafordulunk, hogy folytassuk a Nagy Családi Étkezést, most azonban a leereszkedtünk a völgybe a Kis-Szénás felé. 
Málló hegyoldalon, meszes sziklagyepen ereszkedtünk le, majd felkapaszkodtunk a Disznófő sziklavonulatai felé. 
Ekkorra kisütött a nap, a levegő párája azonban a távoli hegyeket áttetsző búrába vonta. 
Az őszi erdő utolsó színes leveleit még megtaláltuk ebben a szép bükkösben. 
Hamarosan elértük Pilisborosjenő  szélét, ahol rákanyarodtunk az Ördögoltár-szikla dolomitba vájt formációja felé. 

Valamikor a terület szovjet lőtérként funkcionált, ennek köszönhető a sziklába vájt cirill betűs felirat. 
A feliraton kívül szép számban találunk  hévizes oldási üregeket és karsztos kiválásokat - borsóköveket - is. 

Visszafelé rátértünk a kék jelzésre. Elhaladtunk az Erzsébet-kút mellett. 
Mire a Nagy-Szénásra értünk, csaknem  a párás ködfelhő alá ért a nap. Percek múlva fényárba borította a csúcsot. 

2 megjegyzés: